Utánpótláskorú labdarúgók tehetséggondozása

A környezet szerepe az akadémiai fejlesztésben

Absztrakt

A labdarúgó-akadémiák tehetséggondozó rendszerében a sportszakmai tevékenységeken túl szisztematikus nevelői hatások is érik a fiatal sportolókat (Bognár és Csáki, 2020). A sportkörnyezet komplexen járul hozzá a sportolói személyiség és jellem alakulásához és egyúttal a sikeres sportolói karrier támogatásához (Kiss és mtsai., 2019). Az utánpót lás-nevelés folyamatában az edzők és szülők szerepe kiemelt jelentőségű egyrészt a fiatalok sportolási szokásainak megalapozásában, másrészt a folyamatos fejlődés biztosításában (Kiss és mtsai., 2021). Az Athletic Talent Development Environment modell a szemé lyi környezetet, a szervezeti támogatást és a tágabb külső környezet szerepét emeli ki a sportolók fejlesztésében, valamint a tehetséggondozásban (Henriksen, Stambulova és Roessler, 2010). Mindezek alapján a kutatás célja a labdarúgóutánpótlás-nevelés sike rességét befolyásoló külső tényezők jelentőségét bemutatni a hazai akadémiák edzőinek, szülőinek és labdarúgóinak oldaláról. A mintát a hazai labdarúgó-akadémiákon dolgozó edzők (n = 79), labdarúgók (n = 449) és szüleik (n = 317) alkották. A kutatás kérdőíves vizsgálatában a válaszadók egyetértésüket fejezék ki azokkal állításokkal kapcsolatban (Likert skála 1–4), melyek a külső befolyásoló tényezőkre irányultak a fiatal labdarúgók tehetségének fejlesztésében, kibontakoztatásában és a beválásban. Leíró statisztika mellett varianciaanalízist alkalmaz tunk az edzők, szülők és labdarúgók véleménye közötti különbségek bemutatására (p < 0,05). Megállapítható, hogy az edzők, a szülők és a sportolók az edző motivációs bázisát (M = 3,68±0,51), az edző szakmai tudását (M = 3,67±0,52), a szakmai stáb felkészültségét (M = 3,66±0,52), a sportoló életvitelét (M = 3,59±0,60), a család pszichés és erkölcsi támogatását (M = 3,55±0,61; M = 3,55±0,60) értékelték a legfontosabb tényezőknek. Ugyanakkor a válaszadóktól kifejezetten alacsony értékeket kapott a család kulturális támogatása (M = 2,40±0,858) és a menedzser (M = 2,59±0,87). A sportolók alacsonyabb jelentőséget tulajdonítottak az edző motivációs bázisának (F = 18,125; p = 0,000), peda gógiai tudásának (F = 40,167; p = 0,000), pszichológiai felkészültségének (F = 32,236; p = 0,000), az edző erkölcsi magatartásának (F = 47,680; p = 0,000) az edzőkhöz és szülőkhöz képest. A csapattársak teljesítményének a sportolók tulajdonítottak nagyobb jelentőséget, mint a szülők (F = 4,911; p = 0,008). A szülők szignifikánsan magasabb értékekkel jellemezték a képességnek megfelelő iskolai tanulmányi eredményt (F = 38,096; p = 0,000) és az iskolai tanulmányi eredményt (F = 22,396; p = 0,000), mint az edzők és a sportolók. Az edzők a menedzser szerepére vonatkozó (F = 6,645; p = 0,001) állítást kevésbé jelentős tényezőnek gondolták, mint a szülők és a sportolók. A kutatás rávilágított arra, hogy az adottságok mellett a külső környezeti tényezőket érdemes komplexen tervezni, és a szülők, edzők és játékokok között elengedhetetlen a folya matos együttműködés. Ezt érdemes a gyakorlatban hangsúlyozni, a sportszervezetek ez irányú tevékenységeit szakmailag és pedagógiailag támogatni. Egyértelmű, hogy további kutatások szükségesek a sporttehetség-gondozás külső környezeti lehetőségeinek és felada tainak feltárására és alkalmazására.