A zenés-táncos mozgásformák többdimenziós hatása az iskolai testnevelésben

Absztrakt

A tánc az emberi kultúra egyik legősibb, sokrétű kommunikációs formája, amely nem csupán fizikai aktivitásként értelmezhető, hanem érzelmi, kognitív és szociális fejlesztő hatású komplex módszerként is. Különösen gyermekkorban jelentős a tánc szerepe az önkifejezés, az érzelmi szabályozás, az empátia és a társas kapcsolatok fejlődésében. A testnevelés tantárgy keretében alkalmazott zenés-táncos mozgásformák hazai és nemzetközi szinten egyaránt egyre nagyobb figyelmet kapnak a sport- és neveléstudományokban. A tanulmány célja feltárni, milyen hatással vannak a zenés-táncos mozgásformák a tanulók mentális, szociális, érzelmi és kognitív fejlődésére az általános iskolai testnevelésben. A kvantitatív leíró kutatás 163 testnevelő tanár megkérdezésével történt anonim, online kérdőív segítségével, akik válaszaikban saját pedagógiai tapasztalataik alapján ítélték meg a tanulók viselkedésének, érzelmi reakcióinak és kognitív teljesítményének változásait. A vizsgálat három fő dimenzióra fókuszált: (1) affektív képességek (pl. stresszcsökkentés, önbizalom, érzelmi szabályozás), (2) kognitív funkciók és memória (pl. figyelem, tanulási készségek), valamint (3) szociális készségek (pl. együttműködés, empátia). Az eredmények a szakirodalommal összhangban mutatják, hogy a zenés-táncos mozgásformák pozitív hatással vannak a tanulók hangulatára, önbizalmára, társas kapcsolataira és koncentrációjára. Eredményeink hozzájárulhatnak a tánc tantárgyon belüli legitimitásának további erősítéséhez, és alátámaszthatják módszertani alkalmazásának szükségességét a komplex személyiségfejlesztés szolgálatában. A tanulmány szakirodalmi kontextusba helyezi az empirikus megállapításokat, és javaslatokat fogalmaz meg az iskolai gyakorlat továbbfejlesztésére.