A mindennapos testnevelés 3+2-es modell által nyújtott lehetőségeinek megvalósulása az „új” típusú mozgásformák alkalmazásával az iskolákban

Absztrakt

A mindennapos testnevelés bevezetése fontos lépés volt a törvényhozók részéről. A bevezetése óta eltelt évek tapasztalatainak, eredményeinek feltárása, értékelése fontos a folyamatos megújulás, szakmai fejlődés, a Z és alfa generáció változó igényeihez való igazodás érdekében. Cél, hogy a minőségi testnevelés tartalma a kellő terhelésen felül a gyermek számára motiváló legyen, belsővé váljon az igény az egészséges életmódhoz elengedhetetlen élethosszig tartó sportolás iránt. A szakirodalmi áttekintésben azokat a tanulmányokat vesszük sorra, melyek a mindennapos testnevelés bevezetése során felvetődött kezdeti problémáktól eljutottak a megújulás lehetőségeihez, és a megoldások tapasztalatai megosztásra kerültek a szakmában. A testnevelésórák heti 2-3-ról 5-re emelésének kezdeti fogadtatása az iskolaügy résztvevőit kérdezve változatos képet mutatott, de döntő többségében azt a következtetést lehet levonni, hogy mára már pozitívabb a megítélése, a célokról, hosszú távú hatásának fontosságáról az érintettek részéről egyetértés született. Több intézmény még ma is infrastrukturális gondokkal küzd, de ahol a vezetés és a testnevelő tanárok elköteleződöttek az élethosszig tartó sportolás mellett, azok számára nem kérdés, hogy módot találjanak a nehézségek ellenére is a megvalósításához. Az iskolák döntő többségben ezekben az esetekben a 3+2-es modellt alkalmazzák, ahol délelőtti három „hagyományos” testnevelésóra mellett a délutáni idősávban élményt nyújtó, változatos programokat kínálnak a különféle sportok megszerettetése érdekében. A tanulmányok elemzése során a kezdeményezések többnyire nagy sikert arattak a diákoknál és szülőknél. Viszont teljes áttekintésre nem volt mód a feldolgozás során, mivel a nagyon sok jó gyakorlat eredményének vizsgálatára és publikálására még nem került sor ezidáig.