A társas hatások szerepe a sportolási szokások alakulásában

Absztrakt

Minden ember közvetlen érdeke, célja a testi-lelki egészség, a jó közérzet, a jólét, a jóllét kialakítása, szervezetének, személyiségének stabilizálása. Ez a konkrét cél a személyes, egyéni életmód által valósul meg. Az egészséges életmód és ezen belül a rendszeres sportolás olyan aktivitásrendszer, mely szervezetünk szükségleteinek optimális kielégítését, működését segíti és biztosítja. Kutatásomban arra kerestem a választ, hogy a társas hatások hogyan befolyásolják a sportolási szokásokat, milyen jelentőséggel bírnak a különböző, sporthoz kötődő döntési helyzetekben. Az Észak-magyarországi régióban élő 10–14 éves gyermekek, szülők és nagyszülők életmódját, értékrendjét, életvitelük jellemző vonásait, testedzéshez való viszonyát, az értékközvetítés és a nevelési tényezők befolyásoló hatásait, társas kapcsolataikat és jellemzőit kérdőíves módszerrel vizsgáltam. A rendszeresen és alkalmanként sportoló gyerekek sportolási szokásait leginkább befolyásoló tényezők és személyek a szülők, a testvér és a nagyszülők mellett a belső indíttatás, a barátok, a kortárs csoport és a média. A rendszeresen sportoló és az alkalmanként sportoló anyák inkább fontosabbnak ítélik meg a testedzést, mint a nem sportoló anyák (p < 0,05). Az összefüggés-vizsgálat igazolta, hogy a rendszeresen vagy alkalmanként sportoló apák értékrendjében prioritásként jelenik meg a testedzés (azaz fontosabbnak tartják), mint a nem sportoló apák esetében (p < 0,05). A gyermek sportolására ösztönzően hat a családtagok sportaktivitása. Nagyobb valószínűséggel végeznek rendszeres fizikai aktivitást azok a gyerekek, akiknek a szülei vagy testvérei sportolnak, illetve a szülei pozitívan segítik, biztatják, bátorítják őket a sportolásra. Eredményeim tükrében bizonyítást nyert, hogy a szülők és nagyszülők értékközvetítő szerepe meghatározó, és a közösen végzett sporttevékenységekben is kiemelt szerepet játszanak.