A hosszú távú sportolófejlesztés (LTAD) alkalmazásának lehetőségei a magyar pályakerékpársportban

Absztrakt

A pályakerékpársport a kerékpársport egyik legspecializáltabb ága, amely döntött kanyarú velodromokon zajló, nagy sebességű, technikailag és taktikailag kiemelten komplex versenyeket foglal magában. Magyarországon a sportág hosszú hagyományokra épül, azonban a jelenlegi utánpótlás-nevelést jelentősen korlátozza az infrastrukturális hiány, az egyetlen fedett velodrom (BringAréna) korlátozott kapacitása, valamint az, hogy a fiatal versenyzők többsége más kerékpáros szakágakból kerül át. Ez megnehezíti egy életkori sajátosságokra épülő, pályaspecifikus fejlesztési útvonal kialakítását. A hosszú távú sportolófejlesztési modell (Long-Term Athlete Development, LTAD) olyan bizonyítékalapú keretrendszer (Balyi és Hamilton, 2004), amely az életkori és élettani sajátosságokhoz igazított fejlesztést támogatja. Nemzetközi kutatások szerint (Ford és mtsai., 2011) az LTAD hatékonyan alkalmazható több sportágban, és a kerékpársportban is kialakultak eredményes sportágspecifikus adaptációi (pl. Kanada, Írország, Nagy-Britannia). Magyarországon ugyanakkor a modell alkalmazása a kerékpársportban még nem történt meg, jóllehet más sportágban történt hazai kutatások (Telegdi és Bognár, 2022; Telegdi, 2024) alátámasztják a fejlesztési szemlélet szükségességét. A tanulmány célja annak feltárása, hogy az LTAD milyen módon adaptálható a hazai pályakerékpár sajátos szervezeti, infrastrukturális és szakmai környezetében. A kutatás dokumentumelemzésre, félig strukturált interjúkra és szakértői kerekasztal-tartalmakra épül. Az eredmények alapján a szakemberek egyértelmű igényt fogalmaznak meg egy életkori logikára épülő, egységes fejlesztési modellre. Az LTAD adaptációja reális lehetőséget kínál a sportág hosszú távú, strukturált fejlesztésére, és pilot jellegű bevezetése alapot teremthet a magyar kerékpársport szélesebb körű, bizonyítékalapú utánpótlás-fejlesztési stratégiájához (Côté és Hancock, 2016).