Tanulást segítő mozgásprogram az általános iskolában

Absztrakt

Az elmúlt években megnövekedett a diagnosztizáltan sajátos nevelési igényű,
tanulási, magatartási, beilleszkedési (TMBN) nehézségekkel küzdő gyermekek
száma, továbbá egyre korábbi életkorban jelentkeznek a hanyagtartás, a helyte-
len testtartás, elhízás, rossz fizikai állapot jelei. Kutatások bizonyították, hogy a
mozgásszegény életmód és a civilizációs ártalmak jelentős mértékben hozzájá-
rulnak ezen a tüneteknek felerősödésében.
Gyógytestnevelőként egy korábbi vizsgálatom azt mutatja, hogy a sárospata-
ki gyermekek közel 20%-a részesül gyógytestnevelési ellátásban. Gyakorlati
szakemberként és szülőként látom a gyermekek fizikai állapotát, tapasztalom,
hogy egyre nehezebb a digitális világ versenypályáján a tömérdek inger verse-
nyében a mozgásnak elsők között végeznie, így egyre kevesebb az esélye, hogy
a tanulást segítő tényezővé válik.
A tanulás az agyban megy végbe. Az információk felvételének egyik leg-
alapvetőbb eszköze a mozgás. „A szenzoros integráció által a beérkező ingerüle-
teket az agy rendszerezi, a sokféle részletből egységes egészet alkot. … Az in-
tegráció elsősorban motoros reakciók függvénye, mert a környezeti ingerre létre-
jött adaptív válasz célirányos értelmes cselekvések következménye.”1 A fejlődés
során az idegrendszer ikertestvére a mozgás, melynek szabályozása egymással
elválaszthatatlanul, egymást segítve megy végbe. Ha az ingerfelvételben, feldol-
gozásban, vagy a mozgásfejlődésben nehézségek, lemaradások, esetleges hibák
tapasztalhatóak, akkor az idegrendszeri fejlődésben is éretlenség feltételezhető.