Az edzői viselkedés vizsgálata első-, másod- és harmadosztályú férfi-kézilabdacsapatok mintáján

Absztrakt

Számos feladatot kell ellátnia egy edzőnek a megfelelő vezetési stílus megválasztásával, hogy a legeredményesebben tudja végezni munkáját, hiszen a kiváló szakmai felkészültsége nem elegendő, ha a sportolóival rossz a kapcsolata. A nem megfelelő edzői viselkedés és edző-játékos kapcsolat a versenyeredmény rovására mehet. A konfliktusok megelőzése érdekében az edzőknek olyan kommunikációs és viselkedési formákat kell alkalmazniuk, amelyek a sportolók sportteljesítményét és viselkedését is pozitívan befolyásolják. A kutatás célkitűzése volt megvizsgálni az edzői viselkedést a magyar bajnokságban, különböző osztályokban szereplő férfi-kézilabdacsapatok esetén a játékosok szemszögéből. A kutatás mintájába a Magyar Nemzeti Bajnokságban (NB) szereplő első-, másod- és harmadosztályú férfi-kézilabdacsapatok játékosai és edzői kerültek. Az adatfelvétel során a CBQ-H validált kérdőívet alkalmaztuk az edzői viselkedés megismerése érdekében. Az eredményeink alapján kiderült, hogy az edzői támogatás nem arányos a sportolás minőségével, hiszen a másodosztályú csapat játékosai pozitívabb véleménnyel voltak az edzőjük támogatásával kapcsolatban, mint az elsőosztályú játékosok. A harmadosztályú csapat esetében kaptuk a legalacsonyabb értékeléseket az edzői támogatást tekintve. Ezzel ellentétben viszont a negatív reakciót vizsgálva már megállapítható, hogy minél magasabb osztályban szerepel a csapat, annál kevésbé hat a játékosokra negatívan az edző reakciója, viselkedése. A másodosztályú csapat játékosai negatív reakciók esetében negatívabb képet festettek le az edzőjükről az elsőosztályú csapathoz képest, míg a harmadosztályú csapat tag jai esetében kaptuk a legkedvezőtlenebb eredményeket ebben a tekintetben. Ajánlásként megfogalmazható, hogy az alacsonyabb osztályban dolgozó edzők esetében is fontos lenne a pedagógiai kompetenciák fejlesztése/továbbfejlesztése és a magas szintű edzői képesítés megléte.