A kisbirtok és nagybirtok jövedelmezőségének differenciái (1780–1930)

Absztrakt

A nagybirtok és a kisbirtok versenyképessége, termelékenysége – és ezen keresztül az itt élők jövedelmi és fejlettségi viszonyai régóta a magyar történetírás egyik fontos és vitatott alapkérdése, mely politikai felhangokkal is bír. A tanulmányban többéves kutatási eredményeinket összefoglalva, az ország különböző területein (Közép-Tisza-vidék, Baranya, Viharsarok) különböző időmetszetekben (1780, 1865, 1910, 1935) vizsgáljuk a kisbirtok és nagybirtok egy holdra jutó hozamát - adathiány miatt a földművelésre szorítkozva és a tiszta kataszteri földjövedelmet vizsgálva. Az összefoglaló jellegű tanulmány az üzemformára fókuszálva megállapítja (a módszertani problémák részletezése nélkül) , hogy egy térben és időben diverz jelenségről van szó, mely a piacolt mennyiség (árbevétel), a talajminőség és a földhasználat függvénye is a technológia és a növénykultúra (fölhasznosítás) mellett. Éppen ezért a kérdés, hogy a nagybirtok a termelékenyebb vagy a kisbirtok, nem is dönthető el kategorikusan, hanem a fentieken túl függ még vizsgált a mintaterület nagyságától, vizsgálati évétől és a termelékenység mérőszámától, továbbá a statisztikákban nem elérhető jövedelmek nagyságától egyaránt - így politikai rendszerek agrárpolitikájának igénylegitimációs eszközeként használni téves. A nagybirtokon és kisbirtokon élő társadalmi csoportok életminőségének, társadalmi-demográfiai indikátorainak vizsgálata és jobbágyság és zsellérség mai periferizációval való kapcsolata egy későbbi tanulmányban kerül elemzésre.