Az ártér birtokjoga, környezeti jellemzői és használati értéke a Nagykunságban az átfogó Tisza-szabályozást megelőzően

Absztrakt

  A tanulmányban összegzett kutatás egyik fő célja volt a Nagykunság ártereinek kvantitatív és kvalitatív vizsgálata, elsősorban azzal a céllal, hogy ez alapot teremtsen az ártéri gazdálkodás hasznának egzaktabb megítéléséhez. A rekonstrukció fő forrását jelentő korabeli kéziratos térképek feldolgozása korszerű térinformatikai módszerekkel történt, digitális domborzatmodellek bevonása mellett. A Kárpát-medence antropogén eredetű környezeti formálódásában kétségkívül az egyik legjentősebb eseményt a 19. században megindult átfogó vízrendezések jelentették, amelyek nagymértékben érintették a vizsgált területet. Az ártéri gazdálkodás behatóbb vizsgálatát elsősorban az teszi szükségessé, hogy ennek kontextusában jobban értékelhető legyen az átalakulási folyamat. Mindemellett a tanulmányban felvetésre kerül a tájhasználat társadalomtörténeti aspektusa, amely elsősorban a különböző társadalmi csoportok eltérő érdekeiben és a köztük húzódó törésvonalak mentén fogható meg.