Utánpótláskorú vízilabdázók antropometriai és kondicionális jellemzőinek vizsgálata és kapcsolatuk az úszóteljesítménnyel

Absztrakt

A vízilabda sportági követelményei egyaránt megkövetelik az optimális robbanékonyságot, állóképességet és testalkati adottságokat. Kutatásunk célja az utánpótláskorú vízilabdázók antropometriai és kondicionális jellemzőinek összehasonlítása volt korcsoportok szerint, valamint ezen változók kapcsolatának vizsgálata az úszóteljesítménnyel. A vizsgálatban 60 utánpótláskorú vízilabdázó (férfi és nő, serdülő és ifjúsági korosztály) vett részt. Az antropometriai mérések mellett teljesítménytesztekre került sor (50 m, 100 m úszás, Cooper, fekvenyomás, irányváltásos úszósprint). A férfi csoportok között szignifikáns különbség mutatkozott a testmagasság és több kondicionális változó (100 m úszás, irányváltásos teszt, fekvenyomás) esetén az ifjúsági csapat javára. A női csoportokban nem találtunk statisztikailag igazolható különbségeket. A teljes mintát vizsgálva szignifikáns negatív korreláció mutatkozott a testmagasság, valamint az 50 méteres (r = -0,698; p = 0,002) és 100 méteres (r = -0,709; p = 0,001) úszóteljesítmény között, továbbá a testtömeg és az 50 méteres (r = -0,764; p < 0,000) és a 100 méteres úszás között is (r = -0,758; p < 0,000). A Cooper-teszt és a rövidtávú úszóteljesítmények között is szignifikáns, negatív korrelációt találtunk (50 m: r = -0,847; 100 m: r = -0,828; mindkettőnél p < 0,000). Az egyéb test-összetételbeli jellemzők és az úszóteljesítmény között ugyanakkor nem volt szoros kapcsolat a mintánkban. Eredményeink összhangban állnak a korábbi kutatásokkal, amelyek hangsúlyozzák az antropometriai jellemzők jelentőségét a sportági szelekcióban. A kondicionális tesztek – különösen az irányváltásos úszás és a 100 méteres teljesítmény – megbízhatóan jelzik a sportolók korosztályos fejlettségét és aktuális teljesítményszintjét. A jövőbeni vizsgálatok számára indokolt a pozícióspecifikus elemzések kiterjesztése és a sportolók hosszabb távú utánkövetése.