A konstruktív életvezetés jelentősége a fiatal labdarúgók tehetséggondozásában

Absztrakt

A fiatal labdarúgók tehetséggondozása egy nagyon hosszú folyamat, melynek időtartama a gyermekkortól egészen a felnőtté válásig elhúzódik. Ebben a terjedelmes időszakban nemcsak a labdarúgás tudományának elsajátítása történik, hanem ezzel párhuzamosan különböző szocializációs környezetekben a fiatalok nevelése is zajlik, azaz biológiai lényekből szociális lények formálása. A család mint elsődleges szocializációs terep kiemelt fontosságú ebben a folyamatban, azonban az oktatási intézmények pedagógusai és az ifjú sportolókat a versenysport világára felkészítő edzők nélkül nem beszélhetünk teljes körű műveletről. Kiss, Fózer-Selmeci, Csáki és Bognár (2015) kiemelik, hogy a labdarúgó-akadémiák speciális környezetében a sportszakmai hatások mellett érvényesülő nevelési impulzusok egyaránt komoly hatást gyakorolnak az utánpótláskorú sportolók eredményességére. A tanulmány célja, hogy az elméleti háttér felhasználásával megpróbálja bemutatni az utánpótláskorú labdarúgók neveléséhez köthető, sportszakmán túli terület egy meghatározott szegmensének gyakorlati hasznosultságát. A középpontban a fiatalok személyiségtényezői, jellemvonásai, valamint a konstruktív életvezetés nevelési értékei helyezkednek el. Az ismeretek alkalmazásával lehetőség nyílik a személyiség további fejlesztésére, ami nélkülözhetetlen a tehetséggondozás eredményességét tekintve. Gombocz (2004) úgy fogalmaz erről a törvényszerűségről, hogy folyamatosan átlagon felüli eredményeket produkálni csak olyan személy képes, aki fegyelmezett, céltudatos, azaz nevelt személyiség, aki az edzői követelményeknek maximálisan igyekszik megfelelni, és a privát szféráját a sportszerű életvitel jellemzi.