Élvonalbeli magyar vágtázók gyorsasági állóképességének fejlesztése hosszú távon

Absztrakt

Tanulmányunkban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a vágtázó atléták
évekig tartó, felkészítése során alkalmazott gyorsasági állóképességet fejlesztő
intervall edzés hatására a speciális állóképesség szintje hogyan alakul, javul-e
jelentősen. Továbbá azt, hogy felállítható-e az egyénre jellemző fáradási minta
az időgörbék alapján. Felmérésünket 9 éven keresztül végeztük egy-egy élvo-
nalbeli magyar női és férfi vágtázóval. Az edzések során a versenyzők meghatá-
rozott ismétlésszámmal (5x, 10x, ill. 15x), 2:30 percenkénti indulással hajtották
végre a gyakorlatokat (60m, 100m). A pihenőidőt csökkentette a futás ideje,
azaz a futás hosszától függően minden esetben kevesebb, mint 2:30 perc állt
rendelkezésre. Feltételezésünk szerint az évekig tartó edzésmunka eredménye-
képp a speciális állóképesség mutatók javulnak. Feltételezzük továbbá, hogy az
alanyok fáradása egyéni jellegzetességeket mutat, melyet befolyásol a vizsgált
személy lélektani beállítottsága, továbbá a pillanatnyi edzettség és a hangulat.
Feltételezzük, hogy az ismétlésszámok emelkedésével az átlagsebesség értékek
csökkennek és a „fáradási görbék” jelentős eltéréseket mutatnak az egyes vizs-
gált személyeknél. Vizsgáltuk még a két nem edzés végrehajtásának hasonlósá-
gait is.