Agilitástesztek az edzés részeként női labdarúgók és futsal játékosok kondicionális képességének tekintetében

Absztrakt

A labdarúgás folyamatos fejlődése és gyorsulása, a mérkőzések és az azok közötti pihenőidő rövidsége a kondicionális képességek magas szintjét követelik meg a játékosoktól. Mind a nagypályás labdarúgás, mind a futsal – mely szűkített térben és időben folyik – komplex természete miatt a sportolóktól a képességek megfelelő arányú és minőségű kombinációját feltételezi, ami ráadásul posztspecifikus. A labdarúgók a játékhelyzettől függően általában nem egyenes vonalú futást végeznek, hanem valamilyen irányváltoztatást magában foglaló összetett mozgást. A játékosok az egyes játékszituációkban folyamatos lassításra, gyorsításra és irányváltoztatásra vannak kényszerítve, amit a lehető leggyorsabban és koordináltabban kell végrehajtaniuk. Az irányváltoztatásokkal, illetve gyorsításokkal, lassításokkal végzett nagy sebességű mozgások eredményes végrehajtására való képességet a nemzetközi sporttudományos szakirodalom agilitás címszó alatt tárgyalja. A kutatások gyakran vizsgálják az agilitás és más kondicionális képességek közötti összefüggéseket. Jelen vizsgálat célja, hogy bizonyítsa, hogy a labda- rúgásban használt agilitást mérő tesztek edzéselemként való alkalmazása fej- lődést okoz-e gyorsaság, a dinamikus láberő, illetve az agilitás képességében. Ennek megfelelően az általunk edzett női labdarúgókat 10 héten át az edzés során különböző tesztekkel terheltük. Heti 3 alkalommal az edzés részeként a labdarúgásban elfogadott Illinois, T-teszt, illetve cikk-cakk teszteket alkalmaztuk. Felmértük képességeik szintjét, majd a tesztek, az edzések és a mérkőzések hatását a versenyciklus végén. Fotocellás méréssel a 10 m-es sprintet, a 20 m-es szlalomot 4 m-re kijelölt bójákkal, a 20 m-es szlalom labdavezetést ugyanezen a pályán, a helyből távolugrást centiméteres pontossággal mértük. Kiemelt figyelmet fordítottunk arra, hogy az edzésen végrehajtott futóteszteket labdával is végrehajtassuk, ami a döntéshozatali tényező szerepének fokozása és a labdás koordináció fejlesztése szempontjából is elengedhetetlen. A vizsgálat eredményeként jól látható, hogy az edzések hatására fejlődés mutatkozott. Az összes vizsgált játékost tekintve minden mutatóban javulás látszik a kiinduló állapothoz képest az átlagot tekintve. Alapstatisztikai mutatók alapján az agilitás futótesztek edzéselemként való alkalmazása hatással van a kondicionális képességek szintjére.