Utánpótláskorú leány-kézilabdázók prevenciós mozgásprogramja

Absztrakt

A kézilabdajáték rendkívül dinamikus, sok futással, kitámasztással, ütközéssel és eséssel jár. Ezekhez a játékhelyzetekhez a szervezetnek alkalmazkodni kell és minél inkább tolerálnia az ezekkel járó esetleges kellemetlenségeket. Az utánpótláskorú sportolóknál még fontosabb szerepe lehet a megelőzésnek, ezért szükséges lehet minél több prevenciós gyakorlat végrehajtása. A kutatás célja egy prevenciós mozgásprogram hatékonyságának vizsgálata utánpótláskorú kézilabdázóknál. A mozgásanyag a gerinc-core izmokra összpontosít, ugyanis a deréktáji rész nagy igénybevételnek van kitéve sportmozgáskor. A felmérés célja, hogy hozzájáruljon a következő kérdések megválaszolásához: Mennyire hasznos a prevenciós program az egészségmegőrzés és a sportkarrier szempontjából? Milyen gyakorisággal kell ezeket a gyakorlatokat végezni, illetve mivel mérhető a hasznosságuk? Fontos lenne, hogy ne csupán az élsportolók, hanem az utánpótlás nevelőedzői is ezeket és az ehhez hasonló gyakorlatokat beépítsék az edzésprogramjaikba. A prevenciós mozgásprogramhoz kiválasz- tott utánpótláskorú kézilabdázók általános adatfelmérése után (testmagasság, testsúly, életkor, sportágban eltöltött évek, heti edzéssel töltött idő) a Magyar Gerincgyógyászati Társaság (MGT) tartásjavító tornájának 12 tesztgyakorlatával felmértem a vizsgálatban részt vevők core izomzatának állapotát. Ezután két csoport került kialakításra, az egyik nem végzett semmilyen kiegészítő mozgást az edzések mellett (ők a kontrollcsoport, azaz „K”); a másik csapatnak tartáskorrekciós tréninget tartottam (GYT) hat héten keresztül, kétszer az edzések bemelegítésének részeként. A tartásjavító tesztgyakorlatot a hat hét letelte után mind a két csoportnál újra felmértem. A tesztgyakorlatok első felmérésénél a két csoport szinte azonos eredményeket produkált. Hat hetet követően az újabb felmérésnél az összesített pontértékátlagok mindkét csapatnál jobbak lettek a kiindulási értékekhez képest (GYT, 1. mérés: 1,26 ± 0,16 vs. 2. mérés: 1,47 ± 0,23, p < 0,001, K, 1. mérés: 1,41 ± 0,15 vs. 1,49 ± 0,1, p < 0,05). A GYT és a K csoport eredményeinek összehasonlításánál láthatjuk, hogy a GYT klaszter számottevően jobb eredményt ért el, mint a K csapat (p < 0,05). A tesztgyakorlatoknál is volt pár feladat, ahol szignifikánsan jobb értékek születtek a második alkalommal. Valamint mindkét csoportnál kedvezőbb eredmények voltak kimutathatók a hát- és csípőfeszítő izmokat vizsgáló gyakorlatnál hat hét után. A GYT csoportban úgyszintén szignifikáns javulás volt megfigyelhető az állás-guggolás, illetve az ágyéki gerinc előrehajlását mérő gyakorlatoknál. A kutatás bebizonyította, hogy egy rövidebb, hathetes, rendszeresen alkalmazott gyógytestnevelési szabadgyakorlati feladatsorból álló tartáskorrekciós tréning hatékony lehet a tartásjavítás és a gerincprevenció megvalósítására utánpótláskorú kézilabdázóknál.