Stressz, élettana, mikroközösségek szerepe a coping mechanizmusokban

Abstract

Napjaink elkerülhetetlen velejárója a stressz. Alapvetően normál élettani jelenség, gyakori ismétlődése azonban már kóros tüneteket okozhat, pszichésen és szomatikusan is. A Selye-féle stresszelmélet (1950) megalkotásnak hatalmas jelentősége volt ezen folyamatok felismerésében. Selye elmélete alapján minden stresszor ugyanolyan válaszreakciót indukál. Ezeknek a folyamatoknak tipikus élettani háttere van, ugyanaz a hatás játszódik le az emberi testben bármilyen stresszor hatására. Ennek a komplex élettani történésnek jól definiált struktúrái vannak a központi idegrendszerben és azon kívül is. Nagyon releváns különbség van az egyszeri stresszorok és az ismétlődő stresszorok hatása között. A krónikus stressz már nem egészséges élettani választ okoz, sok szomatikus tünettel jár. A megbirkózás, más néven coping mechanizmus, sokat korrigál a tünetekből. Ez részben veleszületett képesség, azonban nagyok az egyéni különbségek. A coping technikák egy része tanulható, könnyen megvalósítható, alkalmas a mindennapi stresszorok hatásának semlegesítésére.