A karate kulturális dimenziójának megjelenése testnevelésórán

Absztrakt

A karate a XIX. század végétől kezdve, nacionalista törekvések hatására, fél évszázad alatt alakult át az okinawai harci gyakorlatok titkos rendszeréből a japán budo részévé, a komplex személyiségfejlesztés pedagógiai eszközévé. Napjainkra a karatét egyesületekben, oktatási intézményekben és rendvédelmi szervek képzési anyagában is megtaláljuk, melyet mélyen áthat a japán kultúra és szimbólumrendszer. A tanulmány központi kérdése, hogy a karate kulturális értékei miként jelennek meg a testnevelésórán. Jelen tanulmány célja bemutatni a karate kulturális elemeit, kulturális dimenziójának sajátosságait két társadalmi tér, a karatéra jellemző egyesületi forma és az iskolai testnevelésóra vonatkozásában. A karate kulturális dimenziója Hofstede és Hofstede (2008) kultúramodelljén, valamint Assmann (1999) kulturális emlékezete alapján került értelmezésre. A testnevelésóra eltérő társadalmi tere azt eredményezi, hogy a testnevelésórán döntően a mimetikus emlékezet szintjén, a különböző sportági mozgás- és viselkedésminták gyakorlásával történik a kultúra átadása. A testnevelésóra jellegéből adódó infrastrukturális és logisztikai limitációk miatt a tárgyi és kommunikációs emlékezet ugyan nehezen tud kialakulni, mégis a NAT és a kerettantervek által biztosított időkeret lehetővé teszi a karate megismerését, ami elősegítheti a diákoknak a karate kulturális értékei iránti érdeklődését, a sportággal kapcsolatos elköteleződését. A mimetikus – tárgyi – és kommunikációs emlékezet szintézise révén megvalósulhat a kulturális emlékezet általi kulturális értékteremtés, komplex személyiségfejlesztés. Az iskolai testnevelés meghatározó szerepet tölthet be a karate kulturális értékeinek átadásában, elsősorban a mozgásminták átadásán keresztül, másodsorban a sportág iránti érdeklődés felkeltésében, a sportágválasztás elősegítésében.