Kelet-Közép-Európai Történelmi Tanulmányok

A földbirtoklási formák változásai a 16-17. században Felső-Magyarországon

2025-01-20T15:04:08+01:00

A 16-17. század folyamán a magyar főnemesség viszonyaiban a nyugat-európai változásokkal összehasonlítva éppen ellentétes folyamatok figyelhetők meg, vagyis az arisztokrácia helyzete megszilárdult. A Mohács utáni polgárháborús évtizedekben a királyi hatalom olyan mértékben meggyengült, hogy nem csak az addigi kormányzati funkcióját nem tudta ellátni, hanem a török elleni védelem megszervezésében is csak nagyon lassan tudott központosított módon fellépni. Ebben a helyzetben a helyi közösségek ellátásának és védelmének funkcióját teljes egészében a nagybirtok vette magára, amely ekkor már közel egy évszázada, a rendi állam kialakulásával és megerősödésével egyre jelentősebb politikai tényezővé is vált.

Az ártér birtokjoga, környezeti jellemzői és használati értéke a Nagykunságban az átfogó Tisza-szabályozást megelőzően

2025-01-20T15:07:47+01:00

A tanulmányban összegzett kutatás egyik fő célja volt a Nagykunság ártereinek kvantitatív és kvalitatív vizsgálata, elsősorban azzal a céllal, hogy ez alapot teremtsen az ártéri gazdálkodás hasznának egzaktabb megítéléséhez. A rekonstrukció fő forrását jelentő korabeli kéziratos térképek feldolgozása korszerű térinformatikai módszerekkel történt, digitális domborzatmodellek bevonása mellett. A Kárpát-medence antropogén eredetű környezeti formálódásában kétségkívül az egyik legjentősebb eseményt a 19. században megindult átfogó vízrendezések jelentették, amelyek nagymértékben érintették a vizsgált területet. Az ártéri gazdálkodás behatóbb vizsgálatát elsősorban az teszi szükségessé, hogy ennek kontextusában jobban értékelhető legyen az átalakulási folyamat. Mindemellett a tanulmányban felvetésre kerül a tájhasználat társadalomtörténeti aspektusa, amely elsősorban a különböző társadalmi csoportok eltérő érdekeiben és a köztük húzódó törésvonalak mentén fogható meg.

A kisbirtok és nagybirtok jövedelmezőségének differenciái (1780–1930)

2025-01-20T15:12:14+01:00

A nagybirtok és a kisbirtok versenyképessége, termelékenysége – és ezen keresztül az itt élők jövedelmi és fejlettségi viszonyai régóta a magyar történetírás egyik fontos és vitatott alapkérdése, mely politikai felhangokkal is bír. A tanulmányban többéves kutatási eredményeinket összefoglalva, az ország különböző területein (Közép-Tisza-vidék, Baranya, Viharsarok) különböző időmetszetekben (1780, 1865, 1910, 1935) vizsgáljuk a kisbirtok és nagybirtok egy holdra jutó hozamát - adathiány miatt a földművelésre szorítkozva és a tiszta kataszteri földjövedelmet vizsgálva. Az összefoglaló jellegű tanulmány az üzemformára fókuszálva megállapítja (a módszertani problémák részletezése nélkül) , hogy egy térben és időben diverz jelenségről van szó, mely a piacolt mennyiség (árbevétel), a talajminőség és a földhasználat függvénye is a technológia és a növénykultúra (fölhasznosítás) mellett. Éppen ezért a kérdés, hogy a nagybirtok a termelékenyebb vagy a kisbirtok, nem is dönthető el kategorikusan, hanem a fentieken túl függ még vizsgált a mintaterület nagyságától, vizsgálati évétől és a termelékenység mérőszámától, továbbá a statisztikákban nem elérhető jövedelmek nagyságától egyaránt - így politikai rendszerek agrárpolitikájának igénylegitimációs eszközeként használni téves. A nagybirtokon és kisbirtokon élő társadalmi csoportok életminőségének, társadalmi-demográfiai indikátorainak vizsgálata és jobbágyság és zsellérség mai periferizációval való kapcsolata egy későbbi tanulmányban kerül elemzésre.

A Károlyi család közös birtokkormányzatának hivatali hálózata 1827 és 1877 között

2025-01-20T15:30:29+01:00

A vizsgálat középpontjában a Károlyi család 1827 és 1877 között fennállt közös birtokkormányzatának hivatali hálózata áll. Az elemzés teljes egészében a família közös hivatalának iratanyagán alapul, amelynek adatait – közel 7000 ügyet – egy saját adatmodellen alapuló relációs adatbázisba rendeztünk. Ez később egy web-alapú adatkezelési, hálózatelemzési és vizualizációs környezetbe, a nodegoat keretrendszerébe került be. Ennek segítségével előbb ezen birtokkormányzat ügyviteli hálózatának térbeliségét és ezáltal a Károlyi család közös adminisztrációjának felépítését ismertettük. Ezt követően az hivatali interakciókat rajzoltuk meg, amelyben 2444 résztvevő (csomópont) több mint 15 000 ügyviteli kapcsolattal szerepelt. A legnagyobb csomópontok és egyben az ügyviteli hálózat legtevékenyebb tagjai a Károlyi testvérek: Károlyi Lajos, István és Károlyi György voltak. Nem csak azért, mert a legtöbb ügyben a földesurak végső szava és döntése érvényesült, hanem tudatosan vállaltak tevékeny szerepet a közös birtokok igazgatásában. A továbbiakban a Károlyi testvérek ügyviteli hálózatát elemeztük különböző birtokkormányzati szinten elhelyezkedő és az adminisztrációban eltérő funkcióval bíró tisztviselőket bemutatva, akik egyben az ügyviteli hálózat legfőbb csomópontjait jelentették. Az elemzés mindemellett a bürokratizálódás és professzionalizáció folyamatát egyaránt érintette, megvilágítva azt, hogy miként ágyazódott be a klientelizmus a bürokratikus szervezetek világába. A rövidebb kitekintések azt is megmutatták, hogy a magasabb rangú tisztek milyen kapcsolatokkal bírtak és miként váltak egy önálló szakképzett csoporttá a 19. század közepére, végére. A formális hálózat bemutatása azonban csak kezdőlépése lehet a nagybirtokkormányzatok és hivatali hálózatok leírásának, hiszen az informális kapcsolatok feltárása, a hivatali karrierek feldolgozása további és valósabb képet nyújthatnak a földesurak apparátusának működéséhez.

Hitbizományok, földbirtokpolitika és nacionalizmus Magyarországon a 19–20. század fordulóján

2025-01-20T15:35:16+01:00

Ebben a tanulmányban azt kívánom bemutatni, hogy a 19–20. század fordulóján zajló közéleti diskurzusban a hitbizományok ügye hogyan kapcsolódott össze a nemzetiségekkel szembeni fellépéssel és a magyarosítási törekvésekkel. E vita iránya és hangvételének eldurvulása jól tükrözi azt a fordulatot, amely a magyar nemzetiségpolitikában a századforduló idejére végbement. Míg az 1868-as nemzetiség törvény a magyar politikai nemzet kategóriájában gondolkodva az állampolgári jogegyenlőségre és a viszonylag széleskörű egyéni nyelvhasználati jogokra helyezte a hangsúlyt, addig három évtizeddel később a magyar politizáló közvélemény széles körei részéről elvárásként fogalmazódott meg a nyelvileg és kulturálisan homogén nemzetállam kiépítésére való törekvés. Ebben a felfogásban bármilyen politikai és gazdasági eszköz igénybe vehető volt a magyarosodás előmozdítása érdekében. A probléma földbirtokpolitikai vetületét illetően az igény kétségkívül megvolt a nemzetiségek által belakott földrajzi tér összébb szorítására, illetve ennek rovására a magyarság terjeszkedésére. Anyagi eszközök és érdemleges kormányzati támogatás hiányában viszont nem maradt más lehetőség, mint az ábrándozás. Ez sokszor a valóságtól teljesen elrugaszkodott, a gyakorlati feltételekkel és emberi tényezőkkel vajmi kevéssé számoló elképzelésekben öltött testet. Ilyennek tekinthető a hitbizományok áthelyezésének Beksics Gusztáv által kidolgozott és fáradhatatlanul népszerűsített gondolata is, amely egészen a történelmi Magyarország 1918-as összeomlásáig jelen volt a témáról zajló diskurzusban.

Az első csehszlovák földreform cseh és szlovák percepciója és historiográfiája

2025-01-20T15:42:12+01:00

Kelet-Közép-Európai Történelmi Tanulmányok

2025-01-21T08:36:44+01:00

Fogyasztói magatartás és etnikai identitás a gábor roma közösségekben

2025-01-21T08:30:21+01:00

Gleccserek, vikingek, járványok – Európa éghajlattörténete a történész és a természettudós szemüvegén keresztül

2025-01-21T08:32:46+01:00

„…bejön Magyarországba egy olasz honpolgár…”

2025-01-20T15:46:03+01:00

A tanulmány célja Kossuth Ferenc dualizmus politikai életébe való bekapcsolódási és legalizálódási folyamatának egy részére vonatkozó események vázlatos áttekintését elvégezni, nevezetesen az állampolgárság, a Kossuthi örökség és részben Kossuth Ferenc programjának – annak ismertetésétől itt most eltekintve – összefüggésére koncentrálva és némi rálátást adni a Búsbach Péter által „Kossuth-járványként” definiált jelenségre. Egyúttal mikroperspektivikus esettanulmánynak is felfoghatók egyes részei a dolgozatnak, amennyiben megengedhető, hogy a politikai korrupció és ellehetetlenítés egyik eszközének tekinthető legyen az állampolgárság kérdése, ami Kossuth Ferenc visszahonosításának lezárulásáig folyamatosan napirenden volt. Ennek érdekében három parlamenti interpelláció bemutatására történik kísérlet a következőkben, nevezetesen Holló Lajos, Várady Károly és Búsbach Péter 1894-ben elhangzott problémafelvetéseinek és kérdéseinek vizsgálatára, melyekhez még Veszter Imre indirekt, azaz más témában tartott, de Kossuth Ferenc körútjára is hivatkozó felszólalását is érdemes szemügyre venni.

A földbirtokviszonyok változásai délnyugat Amerikában a 17–19. században

2025-01-21T08:18:26+01:00